Csaroit – a ritka lila csoda a föld mélyéről

A csaroit egy ritka szilikátásvány. Kémiai összetétele: K(Ca,Na)₂Si₄O₁₀(OH,F)·H₂O. Elsőként 1978-ban írták le, és a nevét a Csara folyóról kapta, annak ellenére, hogy a lelőhely mintegy 70 kilométerre található a folyótól. Felfedezésekor sokan kételkedtek valódiságában, és azt hitték, hogy mesterségesen, ibolyaszínűre festett kő.

Tulajdonságai

A csaroit színe áttetsző levendula vagy mélyebb lila, gyakran gyöngyházfényű. Csak tömbös formában fordul elő, törése kagylós jellegű. Jellemző rá az egyedi, örvénylő, rostos mintázat, amely néha selymes fényjátékot (chatoyance) mutat. Erőteljes színe és mintázata miatt sokan elsőre szintetikus kőnek vélik. Bár állítólag már az 1940-es években rábukkantak, a szakirodalomba csak 1978-ban került be. Nyers állapotban többnyire átlátszatlan és kevésbé látványos, ami valószínűleg késleltette hivatalos felismerését.

Kémiai összetételének fő elemei:
K(Ca,Na)₂Si₄O₁₀(OH,F)•H₂O

A mintázatában megjelenő fekete pontokat rendszerint Augit vagy szinte mindig előforduló Egirin adja. A zöldes árnyalatú, kerekebb foltok általában földpátból állnak. A világosabb vagy részben áttetsző részek Canasit jelenlétére utalnak, a sárgásbarnák pedig Tinakszitből állnak, amelyet a csaroittal egy időben fedeztek fel. Csiszolva a rostos szerkezet miatt selymesen csillog, és helyenként apró fehér földpátcsillanások is láthatók. Bár a Csaroit és a Sugilit színe hasonló, utóbbiban nincs meg az a jellegzetes örvénylő mintázat és fényjáték, ami a Csaroitra jellemző.

Előfordulás

Oroszországhoz, Szibéria

A csaroitit nevű kőzet – hasonlóan a lazurithoz – több ásvány keveréke lehet, de legnagyobb részét maga a Csaroit alkotja.